Az első kérdést Erika Mendoza tette fel Arizonából: mi a legrosszabb egy "visszatérő" történetben? Mickey azt válaszolja, hogy emlékezteti arra a rengeteg hibára, amit elkövetett és nem hibáztathat már érte mást. De ez jó, mert ez az egyetlen alkalom amikor előre tud nézni és csinálni.
A második kérdést Amir Khan tette fel Georgia-ból, még hozzá, hogy ugyanannak az embernek érzi-e magát, aki 25 évvel ezelőtt volt. Mickey válasza azt volt, hogy egyértelműen nem, bár ugyanúgy beszél, ugyanúgy sétál, ugyanúgy néz ki stb., de nem. Akkoriban nem vállalt felelősséget, nem volt igazán profi, nem érdekelték az ilyen dolgok.
Andrew Fedeli: "Mit gondolsz a '80as éveidről?" Mickey felsorolta, hogy milyen filmekben kikkel dolgozott, de igazából, mint mindenki más ő is várt az igazi remekműre, egy jó szerepre, de ott voltak a számlák, amiket ki kellett fizetni és ezért el kellett vállalnia egy olyan szerepet, amit általában csak "egy darab sz*rnak" emleget. És azok után a filmek után kezdett el zaklatott lenni és nem tisztelte magát színészként.
Tara Cliff arról kérdezte, hogy mi volt a kedvenc szerepe, amit valaha eljátszott. Azt mondta a pankrátor, talán az volt a legnehezebb, de egyben legjobb film, amiben valaha szerepelt. És ez állt hozzá a legközelebb is.
Az interjúztató hölgy rákérdez, hogy mitől volt olyan nehéz, Mickey válasza az, hogy újra formába jönni, visszajönni a szakmába, a sport karrierje bukása után is, ráadásul öregedik is.
John Luma kérdése az volt, hogy mennyire volt nehéz újra formába jönni és hogy tette ezt meg (diéta, edzés stb.). Mickey azt válaszolta, hogy ez egy nehéz kérdés, az biztos, hogy kínzás volt számára. De szerencséje volt, hogy mikor hazament Miamiba megtalálta azt a trénert, akivel később edzett, egy exkommandós volt. Nagyon szigurú volt, ha nem jelent meg az edzésen már ott is állt az ajtaja előtt vagy felhívta, ha szállodába volt, akkor a szobájához ment. Aztán volt pár éjszaka, amikor elég későn ért haza és szinte azonnal az edzőterembe kellett mennie. Az edző leültette és kijelentette, hogy borzalmasan néz ki. Majd megkérdezte tőle, hogy így akar-e kinézni, vagy úgy, mint azon a képen (szerk.: gondolom fiatalkori, vagy valami jól edzett pasiról készült fotó), Mickey azt válaszolta, mint azon a képen. Nagyon tisztelte az edzőt, de a belét is kihajtotta.
David Veigel: "Mi motivált, hogy ekkora kihagyás után visszatérj, mint színész?" (szerk.: az elejét nem teljesen értem) Később arról beszél, hogy nagyon jó és nehéz lecke volt a számára az a 15 év, rengeteg hidat felégetett sajnos maga mögött. És ha visszanéz, már látja, hogy senki mást nem okolhat érte, csak önmagát. Egy terapeutához is elment, aki segítségével fokozatosan tudott javulni és rájött, hogy mennyire elszúrta az egészet. És rengeteg fájdalmas, magányos nap áll a háta mögött.

Saját fordítás!!!